“A legnagyobb bevételünk alapvetően az, hogy nagyon sok önkéntessel dolgozunk”
A korábbi, Király utcai színháztermet és klubot magába foglaló háromszintes helyiségét 2011-ben elvesztő Marom Egyesület 2014-ben nyitotta meg új helyszínét a józsefvárosi Auróra utcában. A magántulajdonostól bérelt három szinten üzemeltetett épületben hat civil szervezet szobái, co-working tér, kiállítótér, kávézó, klub és egy kerthelyiség kapott helyet. Az Auróra alapítóival, Horváth Judittal és Schönberger Ádámmal beszélgettünk a hely létrehozásáról.
Hogyan kezdődött az Auróra története?
S. Á.: Az egész projekt akkor jött létre, mikor bezárták a Sirályt. Sokan, akik akkor ott aktívak voltak, úgy döntöttek, hogy szeretnének nyitni egy új helyet máshol. 2013-ban kezdtünk el keresni és 2014 novemberében találtuk meg az új helyet. Olyan helyet kerestünk, ami alkalmas arra, amit mi elképzeltünk: egy bázisdemokratikus alapú, közösségi fenntartású, tehát valamilyen módon a közösség által működtetett helyszínt, ahol megjelenik nem csak a mi véleményünk, hanem megpróbálunk minél több civil szereplőt is bevonni, és együtt dolgozni magával a környezetünkkel, tehát valahogy bevonni magát a lakosságot. Egy közösségi ház-szerű dolgot akartunk csinálni, ez volt az alapkoncepció. Közben kulturális programokat is akartunk csinálni, közösségi programokat szervezni, oktatást… Tehát egy nagyon komplex projekt volt, amihez kellett találni egy olyan épületet, ami minderre alkalmas. Hamar kiderült a keresés alatt, hogy nagyon sok olyan épület van, amik alkalmasak erre, de nem hozzáférhetőek, ha meg hozzáférhetőek, akkor olyan magas a bérleti díjuk, hogy mégsem hozzáférhetőek.
Sok keresés után találtuk meg ezt az épületet. Először ki kellett deríteni, ki a tulajdonos. A volt bérlőtől, az Observertől megtudtuk, hogy a tulajdonost egy ingatlanos cég képviseli, a céggel megegyeztünk, a tulajdonos nagyon könnyen belement. Itt olyan bérleti díjban egyeztünk meg, ami fenntartható a projekt szempontjából és a felújítási költségek is átláthatónak tűntek, és abból a pénzből megvalósíthatónak, ami a rendelkezésünkre állt. Vannak problémáink az épülettel, de azok igazából szabályozási, építészeti rendeletekkel kapcsolatos szabályozási problémák, amik nem feltétlenül érthetőek számunkra. Például, hogy a más helyrajzi számon levő parkolóba nem tudjuk átnyitni ezt a helyiséget, mert alapvetően nem üzleti érdeke a tulajdonosnak, hogy összevonja a telkeket, ha hosszú távon számol vele. Emiatt nem tudunk olyan kerthelyiséget csinálni nyárra, ami összeköttetésben van a hellyel.
Milyen lépéseket tettetek, hogy elkerüljétek a szomszédokkal való konfliktusokat?
S.Á. Nagyon-nagyon fontos szempont volt, hogy ha beköltözünk egy nagyon csöndes utcába, ne zavarjuk a szomszédokat. Ezért elég sok pénzt elköltöttünk a pince hermetikus beszigetelésére, ahol a természetes fényt is feláldoztuk a csend érdekében. Ezzel megoldottuk a velünk szemben lakó emberek problémáját. A belső udvarunkat is próbáltuk a lehető legjobban elszigetelni, az önkormányzatnál a zajjal foglalkozó kolléga nagyon segítőkész volt, és nagyon sokféle technikát mondott nekünk. De ezek vagy nagyon elcsúnyították volna az udvarunkat, vagy pedig 9-10 millió forintos beruházást jelentettek volna. Ezért döntöttünk egy félmegoldás mellett: felépítettünk egy csörlős szerkezetet, amit este, amikor buli van, akkor feltekerünk. Ez egy molino anyagba belecsomagolt kőzetgyapot, ami ezt a falat valamennyivel meg tudja emelni. Emellett szerencsénk van a mellettünk lakókkal is, mert nem szoktak panaszkodni. Az önkormanyzat fél attól, hogy itt is elindul az, ami a VII. kerületben. Viszont olyan szempontból meg örülnek nekünk, hogy nyílt egy hely, ami középosztálybeli fiatalokat hoz be a kerületbe, ahová egyébként mondjuk lehet, hogy nem járnának.
Amikor elkezdtetek tárgyalni a tulajdonossal, mennyire láttátok azt, hogy kik fognak beköltözni veletek együtt?
S. Á.: Két fontos alapötlet volt: hogy legyenek az emeleten civil szervezetek, és hogy kerüljünk valamily módon kapcsolatba. Amikor kiderült, hogy ez egy VIII. kerületi hely lesz, úgy kezdtük kialakítani az egészet, hogy biztos, hogy társadalmilag érzékeny módon reagáljon arra, hogy hol van.
H. J.: Az volt az alapkoncepció, hogy próbáljunk meg olyan szervezeteket idehívni, akiknek a tevékenysége fókuszában a társadalmi aktivizmus áll, és lehetőleg olyanok jöjjenek, akik az érintett csoportokat is bevonják a munkájukba. Ennek egy része teljesen tudatos tervezés volt, és egy része pedig teljesen véletlenszerűen alakult. Udvarhelyi Tesszát és Dósa Mariannt, a Közélet Iskolája alapítóit mi kerestük meg. A Zöld Pók-osokat már ők maguk szervezték be, mert egyikük sem használja a szobát teljes munkaidőben, és ezért meg tudják osztani a költségeket. A Roma Sajtóközpontot ugyanezen logika alapján kerestük meg, mert számomra nagyon szimpatikus a tevékenységük. A Budapest Pride véletlenül került ide, a Mókusok (szerk.: Pneuma Szöv.) maguktól estek be. Az Alternatíva Alapítvánnyal egy szakmai konzultációra ültünk le, akkor még Kék Pont-osként voltak itt. Megkérdeztük, hogy mit gondolnak, a szerhasználókra tekintettel nyitva lehet-e hagyni a kaput. Azt mondták, hogy el lehet kezdeni kitalálni, hogy hogyan lehet kinyitni, de biztos, hogy úgy kell kezdeni, hogy zárva van. Nem sokkal később történt a Kék Pont szétválása, így költöztek hozzánk.
Milyen szervezeti formában és milyen üzleti modellel működtök?
H. J: Van a Marom Egyesület, és a Marom Egyesület 100%-ban tulajdonol egy Kft-t, és ez a Kft. üzemelteti az egész ingatlant. A szervezet úgy néz ki, hogy különböző munkacsoportok vannak: kommunikáció, pénzügy, program, operatív, design, belső és külső közösségszervezés. Most a legfontosabb operatív kérdés az építkezés. Ezek a munkacsoportok végzik el a különböző feladatokat, és ezekben dolgoznak azok az önkéntesek, akik különböző témákban önkéntes munkát szeretnének végezni. A munkacsoportok tehát az önkéntesekből és 1-2 koordinátorból állnak, minél több koordinátor van, annál jobb, ha esetleg valaki kihullna. A másik szint a plenáris, amiben mindenki benne van, aki aktívan részt vesz a ház életének alakításában és ott születnek a nagyobb szervezeti működést érintő kérdések. A háromhetente szervezett plenárisban dőlnek el a fontosabb ideológiai kérdések, az operatív színt ennek a leképeződése, itt az operatív kérdések dőlnek el.
S.Á.: Az üzleti modell az, hogy az emeleten irodák vannak, és a bérleti díj egy részét megosztjuk azokkal az emberekkel, akik az emeleti szobákat használják. A másik bevételi forrásunk a kioszk (kávézó), ami a bevétel 80%-át adja. Ez arra elég, hogy fenntartsuk a helyet, de az infrastruktúra fejlesztéséhez nem elég. Időről időre, ahhoz, hogy ezt a hardvert betegyük, ahhoz mindenképpen kellenek pályázati források. Mondjuk attól kezdve, hogy színpad vagy dobogó legyen a pincében, addig, hogy akadálymentesítve legyen a bejutás. Ez egy ilyen jellegű háznál alap lenne, és még mindig nincsen kész. A felújításra is ugyanúgy pályázat kéne. Amikor minket kiraktak a Sirályból, a Marom mint zsidó egyesület elkezdett nagyon komolyan lobbizni itthon és külföldön is. Egyszeri támogatást kaptunk az UJA Federation-tól, és az OSI-tól, ezeket felújításra és szervezetfejlesztésre fordítottuk. Nekik is köszönhető, hogy van egy ilyen civil ház, amiben az irodák mellett körülbelül 70 azoknak a civil szervezeteknek a száma, akiknek programjuk, képzésük, workshopjuk van itt. De nem akarunk annyira külső támogatásokkal számolni, mert amikor azok elmúlnak, az sokkal nagyobb sokk, mintha lépésről lépésre fejlesztünk. Emiatt a kiadásainkban mindig az infrastruktúra van előtérben, már csak amiatt is, mert remélhetőleg fejlettebb infrastruktúrával több bevételt is tudunk termelni.
A ház havi költségvetése körülbelül 6 millió forint. A költségeink felét a beszerzések jelentik, illetve a kioszkban lévő emberek. Utána vannak a rezsiköltségek, a fenntartási költségek. A bérköltségek kettő félmunkaidőben dolgozó alkalmazottat jelentenek. Ezen kívül igazából eseti kifizetések vannak, ami a takarítást, a programok technikai supportját jelentik, illetve a programköltségek. A legnagyobb bevételünk alapvetően szerintem emellett az, hogy nagyon sok önkéntessel dolgozunk. Nagyon nagy mennyiségű munkaóra, amit eltöltenek itt, és enélkül biztos nem állna meg a lábán a projekt. Ha nem lennének társadalmi céljai ennek az épületnek, akkor nem lenne itt senki, aki önkéntesen dolgozna, akkor ez egy forprofit vállalkozás lenne. Ami akkor meg úgy kellene, hogy megállja a helyét.
Emellett fontos a fundraising tevékenységünk is, magánadományokat gyűjtünk. Egyelőre nincs még kialakítva tökéletesen a rendszer, de már elkezdtük kidolgozni a platformokat. Már volt kezdetleges fundraising eventünk, aminek volt pozitív lecsapódása is, magántámogatási szinten. Például kaptunk 250 ezer forintot egy volt sirályos önkéntes fiútól, aki kiment Angliába, sokat keres és abból visszaadott egy kicsit. Ez visszaigazolja az önkéntes rendszerünk hasznát. Mert ha ki is csekkol valaki, akkor is lehet, hogy ez később megtérül. Fontos, hogy ezt felépítsük, mert ha valaki nem tud részt venni az önkéntes munkában, de benne lenne ebben a csoportban, kitaláljuk, hogy hogyan tud anyagi támogatással részt venni, mert egyetért a munkánkkal, tetszik neki, azonosul vele, és támogatná. Ha ezt jól fel tudjuk építeni, és keletkezik egy jelentősebb fundraising keret, amiből mondjuk évi kétmillió forint bejön, akkor majd tudunk nem csak az infrastruktúrafejlesztésre, hanem a fenntarthatóságra és a működésre is számolni költségvetést. Abból már tudunk majd adott esetben fizetést emelni azoknál a státuszoknál, ahol elengedhetetlen, illetve jobban ki tudjuk majd bontani a koordinációs fizetéseket. Biztos, hogy ez a következő évek egyik fontos feladata, egy ilyen típusú intézmény bárhol a világon apellál a fundraisingből származó bevételekre. Magyarországon ez még kibontakozóban van.
Ez az interjú a KÉK – Kortárs Építészeti Központ Lakatlan programjának Civil Város című könyvében jelent meg először, 2016-ban.
UPDATE
2017. június 26-án Józsefváros önkormányzata bevonta az Auróra vendéglátó engedélyét. (EN) Az Auróra közösségi adománygyűjtésbe kezdett, hogy biztosítani tudja működését a kieső bevételek nélkül is. 2017. augusztus 23-án a józsefvárosi kormányhivatal jogszabálysértőnek nyilvánította és megsemmisítette a Józsefvárosi Önkormányzat határozatát. (EN)
